Sajtótájékoztatót tartottak a rehabilitációs és fejlesztési központ székhelyén, a Zárda épületében.
A Zárda nagytermében megtartott sajtótájékoztatón elsőként Szabó M. Rita, a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek tartományi főnöknője beszélt röviden a rend történetéről.
A nővér elmondta, amikor Hám János püspök 1827-ben átvette a fiatal szatmári egyházmegye vezetését már látta, hogy nagyon sok teendője lesz a vallásos élet fellendítésének terén. Az egyik probléma amely leginkább foglalkoztatta, a leányifjúság nevelése volt. Kereste a módját annak, hogy ezen a téren is előrelépés történjen. A témáról beszélt Gonzeczky János tábori lelkésszel, aki abban az időben gyakran megfordult Bécsben is és kapcsolatban volt Leonhard Mihály bécsi tábori püspökkel. Utóbbi annak
lehetőségét kereste, hogy a katonatisztek leányainak nevelésére megfelelő intézetet hozzon létre, hiszen azt tapasztalta, hogy a kaszárnya nem megfelelő hely erre. Ezt a két vágyat ismerve Gonzeczky János elkezdett közvetíteni Hám püspök és Leonhard püspök között. Többszöri levélváltás után megszületet a megegyezés, hogy ez az intézmény Szatmáron jöjjön létre, a vezetését pedig az irgalmas nővérekre bízzák. Hosszas egyeztetés után Hám püspök kiküldött 6 lányt az irgalmas nővérek bécsi közösségébe kiképzésre, hogy hazatérve alapítsák meg Szatmáron a leánynevelő intézetet.
Amíg a nővérek új missziójukra készültek Bécsben, Hám János püspök itthon igyekezett megteremteni a szükséges feltételeket ehhez. A város akkori vezetésével folytatott egyeztetések nyomán a Szamos holt medrét jelölték ki erre célra, és itt kezdték el építeni zárdát, a templomot és a nevelőintézetet a nővérek és a lányok számára. Amikor 1842-ben a munkálatok befejeződtek, hét nővér és két jelölt érkezett Szatmárra, hogy Strasser Xaveria nővér vezetésével megkezdjék a munkát. A szerény kezdet hamarosan fejlődésnek indult, és rövidesen egyre többen kérték a nővéreket a betegek ápolására és a szegények gondozására.
A virágzó mű azonban a kommunista rezsim miatt egyik napról a másikra megszűnt létezni. A feloszlatáskor csak a szatmári zárdában mintegy 190 nővér élt. A kommunizmus sötét évei alatt senki sem mert gondolni arra, hogy valaha még újraindulhat az a tevékenység, ami egykor oly hirtelen és kegyetlen módon megszakadt. A változások után mégis összegyűltek a kis számban megmaradt nővérek, később pedig új rendházuk is lett a Wolfenbüttel utcán. A Zárda épületének visszakapása után megpróbáltak neki új rendeltetést találni, ez pedig a rehabilitációs és fejlesztő központ lett. Most a munka megindításának küszöbén állnak, a körülmények hasonlóak a kezdetekhez, amikor szintén egy maroknyi csapat gyűlt össze.
A sajtótájékoztatón Pap Mónika menedzser mutatta be az újságíróknak a központ felépítését, működését. A George Cosbuc utca 2-es szám alatt található központ járóbetegellátó rendszerben működik majd, hétköznaponta reggel nyolc és este nyolc óra között várva a klienseket. Havonta 240 pacienst tud majd ellátni. A szolgáltatásokat mind Szatmár megyei, mind pedig máramarosi, vagy a határon túli megyék lakosai vehetik igénybe. A központ minden szociális-egészségügyi ellátásra szoruló személyt ugyanolyan szívesen ellát, mindenfajta különbségtétel nélkül.
A tulajdonképpeni működést tekintve a tevékenységek között szerepel majd: a klinikai és paraklinikai diagnosztizálás; a betegségstádiumok felmérése; az esetleges komplikációk leírása; a kezelések kidolgozása a betegség klinikai státuszának megfelelően; a gyermekek és felnőttek, betegek és családjaik „egészségügyi nevelése", oktatása. Az egészségügyi, fejlesztő és rehabilitációs csomag ugyanúgy, mint a szociális szolgáltatások a kliensek korától függően, a betegség típusának megfelelően javasoltak. Gyermekek esetében, tizennyolc éves korig olyan fejlődési rendellenességeknél segítenek, mint: autizmus, Down kór, fizikai és pszichomotorikus zavarok, értelmi fogyatékosság, tanulási nehézségek és figyelemzavarok, korfüggő problémák. Fiatalok, felnőttek, idősek reumatikus, poszttraumatikus, neuromotorikus, neurológiai problémáit, gerincbetegségeit, veleszületett betegségeit orvosolják szakorvosi ajánlásra. Egy és kilencvenkilenc éves kor közötti betegek neuropszichiátriai diagnosztizálásban, krízisben levő családok terápiás és lelkigondozói szolgáltatásokban, tanácsadásban részesülhetnek. A fentiek mellett fontosnak tartják a páciensek pszichológiai támogatását, a szociális tanácsadást és lelki támasz nyújtását.
A Scheffler János Központ ünnepélyes megnyitójára május 28-án kerül sor, működését június 1-jétől kezdi meg.